-Köszönök...mindent!-néztem rájuk hálásan.-Tényleg nem zavarok?-tettem le táskámat.
-Ne butáskodj már!-nevet fel Piqué.
-Te sose zavarsz Est!-ölel meg Shakira, majd gyengéden eltol magától és végig simít arcomon.-Tiszta anyukád vagy!-mosolyog rám kedvesen.-Ezért persze rám is hasonlítsz!-nevet rám kacsintva.
-A szemeitek ugyanazok!-ért egyet Piqué, mire én mosolyogva, egyetértően bólogatok.-Na gyere kicsi lány, vigyük fel a cuccokat!-bök fejével az emelet felé. Megfogok 4 táskát, ő pedig a bőröndjeimet és elindulunk az új szobám felé. A szobába lépve, rögtön kialakult bennem egy kép, hogy hogyan is fogom berendezni. Tágas, világos, tökéletes!
-Nagyon örül, hogy itt vagy!-teszi le cuccaimat a szobában Piqué.-Te vagy a kedvence az egész családból!-mosolyog rám.-De psszt!-teszi mutató ujját szája elé, mire én halkan felnevetek. Nem gondoltam volna, hogy így van, mindenesetre örülök, mert én is rettenetesen szeretem őt, vele bármit megbeszélhetek. Felelősségtudó, mégis tök laza. Miután Piqué magamra hagyott új szobám falai közt, az ágyon ülve, újból körbe néztem és lassan neki láttam a kipakolásnak..
-Est! Jössz a meccsre?-dugja be fejét Shakira az ajtómon.-Piqué már elment, mert nekik még bemelegítés meg ilyesmi van!-magyarázza. Őszintén semmi kedvem nem volt meccset nézni, de úgy voltam vele, hogy miért is ne? Nem mindenki jut csak úgy egy ingyen VIP kártyához egy Barca meccsre.
-Persze!-bólintok.-Ki ellen szurkolunk?-álltam fel, majd a szekrényemből elővéve a megfelelő ruhadarabokat, indultam el a fürdőbe.
-Real Madrid!-kiabálja be.-Siess!-zárja be az ajtót. Na szuper, máris teljesíthetem az ígéretem, amit a húgomnak tettem...
-Sziasztok!-jön felénk Piqué, immár a vörös-kék mezében aminek mellkasán ott díszelgett az FCB címere.
-Szia kicsim!-adott neki gyors csókot Shakira, majd a gyerekeket is megpuszilt Piqué és el is tűnt az öltözőbe.
-Gyere, üljünk le!-szólal meg nénikém.
-Öhm..mindjárt megyek, csak elugrok a mosdóba.
-Jobbra a harmadik ajtó!-igazított el Shakira mosolyogva.
-Köszi!-nevetek, majd elsietek a mosdó felé.
Ahogy kiléptem az ajtón, belém szaladt valaki. Valaki fekete mezben.. Nagyon ismerős volt az arca, tuti, hogy már mutatta valahol tesóm. Barnás bőre, hatalmas barna szemei és égnek álló haja volt.
-Jézusom ne haragudj!-fogta meg két karom.-Jól vagy?-nevetett, két srác volt még a háttérben. Egy szőkés hajú, meg egy-majdnem- kopasz.
-Persze haver, csak neki csaptad a wc ajtót, de semmi baja!-nevet bénaságán a rövid hajú srác.
-Semmi gond!-ráztam a fejem mosolyogva, mind neki, mind a mögötte álló, röhögő srácnak.. Hihetetlen, hogy már vagy ezerszer felsorolta nekem az összes játékost a húgom, még sem tudom, hogy ki áll előttem.
-Marcelo vagyok!-nyújt kezet, mire én megrázom. Oké, választ is kaptam a kérdésemre.
-Naa! Az egész nevedet Tonto!-szól rá haverja, miközben óvatosan fejbe vágja őt.- Marcelo Vieira da Silva Júnior-nak hívják a kis hajas babát!-nevet.
-Benz!-rázza meg kezem vigyorogva a humorzsák.
-Na mi van Karim Mostafa Benzema mi?-röhög fel Marcelo, mire a két srác birkózni kezd...persze csak poén szinten...remélem.
-Fábio Alexandre da Silva Coentrao!-lép elő mosolyogva a szőke.-Megkímélem a nevemet az ő szájuktól!-ráz velem kezet, mire a két srác röhögve őt kezdi el "verni".
-Hope Estrellita Ripoll Russel.-mutatkozok be a végén én is, mert eddig akárhányszor belekezdtem volna, előlépett egy újabb ember.
-Ripoll?-áll le..öhm..a szőke...izé! Coentrao! Igen..! Én bólintok.-Olyan ismerős nekem ez a név...nem ismerünk mi már egy Ripoll-t?-néz a két srácra.
-De! Hát őt!-mutat rám Marcelo.
-Ááá Marcinho! Maradj a futballnál és ne gondolkodj!-szól rá-poénosan-a harmadik...na jó nagyon rossz a név memóriám, sajnálom! Valami...Mostafa megmaradt, de ő nem így mutatkozott be, az tuti. Bé, bé, bé..Be...Benzema!
-Shakira-ra gondoltok?-kérdezem meg nevetve, mert nem akartam tovább nézni, ahogy veszekednek a nevemen.
-Shakira! Tényleg!-csap homlokára Benzema.-Várj! Shakira neked a...?-néz rám mind három srác.
-A nagynénim! Anyukám húga..-magyarázom nekik a családfánk egy kis töredékét.
-Tök jó!-mosolyog Marcelo.-Na és kinek szurkolsz? Gondolom nekünk, hisz...profibbak vagyunk.-mondja.
-Sokkal.-vág közbe Benzema.
-Helyesebbek.-folytatja.
-Sokkal!-nevet Benzema.
-Meg úgy egyáltalán...jobbak!-neveti el a végét Marcelo.
-SOKKAL!-tűzi még utoljára oda ezt a kis szót az önfényezésük végére.
-Befejeztétek?-teszem keresztbe kezeim nevetve.-Mivel a kis Milan-nal az ölembe és Shakira-val az oldalamon fogom végig nézni a meccset, természetesen a Barcanak.-magyarázom.
-De azért titokban, drukkolhatsz nekünk is!-suttogja oda Marcelo kacsintva.
-Titokban mindkét csapatnak fogok szurkolni!-nyugtatom meg őket.-Viszont most mennem kell..meg szerintem nektek is!-nézek telefonomra.
-Egy élmény volt!-szaladnak el mosolyogva, mire én nézem a két lökdösődő srácot, meg a harmadikat, aki csak fejét rázva megy mellettük. Elnevetem magam, majd eszembe jut az ígéretem.
-Hé srácok!-kiáltok a három humorzsák után, mire ők félelmetesen egyszerre hátrafordulnak.
-Kérhetek valamit cserébe a szurkolásomért?-vezettem be kérésemet egy cserével.
-Mit óhajt kis hölgy?-teszi csípőre kezeit Marcelo, vigyorogva.
-Ezt a mezt..aláírnátok?-veszem ki táskámból a fehér pólót.-A húgomnak.-mondom, még mielőtt azt hinnék, hogy mégiscsak nagy rajongójuk vagyok.
-Tudjuk, hogy titokban rajongsz értünk!-nevet Coentrao. Eddig azt hittem, hogy csendes és kedves...eddig.
-Figyi, eddig szimpi voltál!-mondtam neki először komolyan, aztán a végét elnevettem, ők is csak nevettek, de mindenki aláírta, sőt még kis smile-kat, vagy épp szíveket is kapott April, szóval most már egy szava sem lehet!
-Köszi!-tettem el, a most már "összefirkált" ruhadarabot.
-Semmiség Ripoll!-vigyorogtak, majd eltűntek a folyosón.
-Na megtaláltad?-néz rám Shakira. Én Mialn-t az ölembe véve, mosolyogva bólintok.
-Meg!-majd ahogy kimondtam, el is kezdődött a meccs.
Ahogy kiértek a pályára a srácok, egyből kiszúrtam valakit, akit már nagyon rég láttam...de-mint akkor is-most is hatalmasat dobbant a szívem a srác láttán...Nem is gondoltam rá, hogy ő is a pályán lesz...Jézusom!
Beállt egy sorba mindkét csapat, és mivel elég közel ültünk Shakira-val, ő is kiszúrt engem...ezt abból gondolom, hogy egyenesen a szemeimbe nézett, majd először lehajtotta fejét, azután pedig vigyorogva visszaemelte rám tekintetét.
-Nagyon figyel!-bökött fejével a fekete hajú srácra.-Még mindig van köztetek valami?-néz rám vigyorogva a mellettem ülő énekesnő.
-Nem....nincs...vagyis nem tudom..-nézem a pályát.-Nem hívott, én sem őt, viszont míg itt voltam, nem volt nap, hogy ne találkoztunk volna.-mosolyodtam el az emlékek felidézése közben.
-Szerintem még mindig eléggé a hatásod alatt van...-mondta sejtelmesen Shakira.
-Ezt hogy érted?-húzom össze szemöldökeim.
-Háát...elég sokat hallunk egy "bizonyos lányról a múltból"-magyarázza.-És azt hiszem, hogy rólad van szó.
-Nem tudom..szerettem, de eléggé szarul esett, hogy még csak nem is keresett..-mondtam.-Most meg nem szeretnék komoly kapcsolatot.-rántottam vállat.-Jól megvagyok én az egy éjszakás kalandokkal.-magyaráztam.
-Mint Neymar női kivitelben esküszöm!...De szerintem adhatnál neki még egy esélyt!-mosolygott rám Shakira.
-Meglátom..-mondtam.-De hogy érted, hogy "Neymar női kivitelben?"-néztem rá furán.
-Ő mondja mindig, hogy neki nem kellenek komoly kapcsolatok, jó neki az egy éjszakás kaland is!-mondja Shakira, miközben a pályát fürkészve figyeli az eseményeket...én csak nézem egy darabig és a mondatain gondolkozok, majd inkább én is a meccsre koncentrálok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése